szabad

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language. Ultimately from Proto-Slavic *svoboda (“freedom”). Compare Serbo-Croatian slȍbodan, Polish swobodny, Czech svobodný.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒbɒd]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: sza‧bad

Adjective

szabad (comparative szabadabb, superlative legszabadabb)

1. free, open, vacant, unoccupied

   Aki börtönben van, az nem szabad. ― One who is in prison, is not free.

   Szabad vagy ma este? ― Are you free tonight?

   szabad akarat ― free will

2. allowed

   Szabad oda bemenni? ― Is it allowed to go in there?

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szabad	szabadok
accusative	szabadot	szabadokat
dative	szabadnak	szabadoknak
instrumental	szabaddal	szabadokkal
causal-final	szabadért	szabadokért
translative	szabaddá	szabadokká
terminative	szabadig	szabadokig
essive-formal	szabadként	szabadokként
essive-modal	—	—
inessive	szabadban	szabadokban
superessive	szabadon	szabadokon
adessive	szabadnál	szabadoknál
illative	szabadba	szabadokba
sublative	szabadra	szabadokra
allative	szabadhoz	szabadokhoz
elative	szabadból	szabadokból
delative	szabadról	szabadokról
ablative	szabadtól	szabadoktól
non-attributive possessive - singular	szabadé	szabadoké
non-attributive possessive - plural	szabadéi	szabadokéi

Antonyms

• (free to move): rab, fogoly
• (has free time): elfoglalt
• (available to use): foglalt
• (allowed): tilos

Derived terms

• szabadalom
• szabadít
• szabadkozik
• szabadon
• szabados
• szabadság
• szabadul

 

Compound words

• szabadcsapat
• szabaddobás
• szabadesés
• szabadgondolkodó
• szabadidő
• szabadkőműves
• szabadlábon
• szabadnap
• szabadrúgás
• szabadsoros
• szabadúszó

 

Expressions

• szabad a vásár
• szabad, mint a madár

 

Noun

szabad (plural szabadok)

1. a politically free person
   • 1848, Sándor Petőfi, Nemzeti dal (National Song), poem (translated by George Szirtes^[1]):

     Rabok legyünk vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok!

     Shall we be slaves or men set free? / That is the question, answer me!

2. nature, outside (the area outside of a building; the area outside of a city, the open country, open air)

   Menjünk ki a szabadba! ― Let's go outside!

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szabad	szabadok
accusative	szabadot	szabadokat
dative	szabadnak	szabadoknak
instrumental	szabaddal	szabadokkal
causal-final	szabadért	szabadokért
translative	szabaddá	szabadokká
terminative	szabadig	szabadokig
essive-formal	szabadként	szabadokként
essive-modal	—	—
inessive	szabadban	szabadokban
superessive	szabadon	szabadokon
adessive	szabadnál	szabadoknál
illative	szabadba	szabadokba
sublative	szabadra	szabadokra
allative	szabadhoz	szabadokhoz
elative	szabadból	szabadokból
delative	szabadról	szabadokról
ablative	szabadtól	szabadoktól
non-attributive possessive - singular	szabadé	szabadoké
non-attributive possessive - plural	szabadéi	szabadokéi

Verb

szabad

1. (auxiliary, impersonal) may, to be allowed

   Szabadna megjegyeznem valamit? ― May I say something?

   Synonym: -hat, -het

Usage notes

It can be conjugated only in 3rd person singular: szabadott, szabadna, szabadjon

Further reading

• szabad in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN