szerelem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛrɛlɛm]
  • (file)
  • Hyphenation: sze‧re‧lem

Etymology 1[edit]

From the same stem as the verb szeret ‎(to love) with the suffix +‎ -elem.

Noun[edit]

szerelem ‎(plural szerelmek)

  1. love (romantic)
    • 1844, Sándor Petőfi, János vitéz,[1] chapter 1, stanza 2, lines 1–2:
      Szerelem tüze ég fiatal szivében, / Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerelem szerelmek
accusative szerelmet szerelmeket
dative szerelemnek szerelmeknek
instrumental szerelemmel szerelmekkel
causal-final szerelemért szerelmekért
translative szerelemmé szerelmekké
terminative szerelemig szerelmekig
essive-formal szerelemként szerelmekként
essive-modal
inessive szerelemben szerelmekben
superessive szerelmen szerelmeken
adessive szerelemnél szerelmeknél
illative szerelembe szerelmekbe
sublative szerelemre szerelmekre
allative szerelemhez szerelmekhez
elative szerelemből szerelmekből
delative szerelemről szerelmekről
ablative szerelemtől szerelmektől
Possessive forms of szerelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerelmem szerelmeim
2nd person sing. szerelmed szerelmeid
3rd person sing. szerelme szerelmei
1st person plural szerelmünk szerelmeink
2nd person plural szerelmetek szerelmeitek
3rd person plural szerelmük szerelmeik
Derived terms[edit]

(Expressions):

Etymology 2[edit]

szerel +‎ -em

Verb[edit]

szerelem

  1. first-person singular indicative present definite of szerel