szerelem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛrɛlɛm]
  • (file)
  • Hyphenation: sze‧re‧lem

Etymology 1[edit]

From the same stem as the verb szeret (to love) +‎ -elem (noun-forming suffix).[1] The stem szer comes from the verbal application of Proto-Uralic *śerɜ (row, order) nounverb with the meaning ‘to join; to be linked / related to each other’.[2]

Noun[edit]

szerelem (plural szerelmek)

  1. love (romantic)
    • 1844, Sándor Petőfi, János vitéz,[1] chapter 1, stanza 2, lines 1–2, translated by John Ridland:[2]
      Szerelem tüze ég fiatal szivében, / Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
      With fiery young love his heart is blazing. / At the edge of the village his sheep are grazing. (literally, “Fire of love is burning in his young heart”)
  2. (with a possessive suffix) sweetheart
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerelem szerelmek
accusative szerelmet szerelmeket
dative szerelemnek szerelmeknek
instrumental szerelemmel szerelmekkel
causal-final szerelemért szerelmekért
translative szerelemmé szerelmekké
terminative szerelemig szerelmekig
essive-formal szerelemként szerelmekként
essive-modal
inessive szerelemben szerelmekben
superessive szerelmen szerelmeken
adessive szerelemnél szerelmeknél
illative szerelembe szerelmekbe
sublative szerelemre szerelmekre
allative szerelemhez szerelmekhez
elative szerelemből szerelmekből
delative szerelemről szerelmekről
ablative szerelemtől szerelmektől
non-attributive
possessive - singular
szerelemé szerelmeké
non-attributive
possessive - plural
szereleméi szerelmekéi
Possessive forms of szerelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerelmem szerelmeim
2nd person sing. szerelmed szerelmeid
3rd person sing. szerelme szerelmei
1st person plural szerelmünk szerelmeink
2nd person plural szerelmetek szerelmeitek
3rd person plural szerelmük szerelmeik
Derived terms[edit]
Expressions
See also[edit]
  • szeretet (affection, non-romantic love)

Etymology 2[edit]

szerel +‎ -em (personal suffix)

Verb[edit]

szerelem

  1. first-person singular indicative present definite of szerel

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN   (See also its second, revised, expanded edition published in 2021: →ISBN)
  2. ^ Benkő L., editor (1993–1997) , “szer², szerelem”, in Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I–III [The Etymological Dictionary of Hungarian] (in German), Vol. 1: A–kop (1993), vol. 2: Kor–zs (1995), vol. 3: index (1997), Budapest: Akadémiai Kiadó, →ISBN, pages 2:1422–1423

Further reading[edit]