állomány

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

áll +‎ -omány, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːlːomaːɲ]
  • (file)
  • Hyphenation: ál‧lo‧mány

Noun[edit]

állomány ‎(plural állományok)

  1. substance
  2. stock
  3. file

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative állomány állományok
accusative állományt állományokat
dative állománynak állományoknak
instrumental állománnyal állományokkal
causal-final állományért állományokért
translative állománnyá állományokká
terminative állományig állományokig
essive-formal állományként állományokként
essive-modal
inessive állományban állományokban
superessive állományon állományokon
adessive állománynál állományoknál
illative állományba állományokba
sublative állományra állományokra
allative állományhoz állományokhoz
elative állományból állományokból
delative állományról állományokról
ablative állománytól állományoktól
Possessive forms of állomány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állományom állományaim
2nd person sing. állományod állományaid
3rd person sing. állománya állományai
1st person plural állományunk állományaink
2nd person plural állományotok állományaitok
3rd person plural állományuk állományaik

Derived terms[edit]