örök

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: őrök

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Turkic language.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈørøk]
  • (file)
  • Hyphenation: örök

Adjective[edit]

örök (not comparable)

  1. eternal

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative örök örökök
accusative örököt örököket
dative öröknek örököknek
instrumental örökkel örökökkel
causal-final örökért örökökért
translative örökké örökökké
terminative örökig örökökig
essive-formal örökként örökökként
essive-modal
inessive örökben örökökben
superessive örökön örökökön
adessive öröknél örököknél
illative örökbe örökökbe
sublative örökre örökökre
allative örökhöz örökökhöz
elative örökből örökökből
delative örökről örökökről
ablative öröktől örököktől

Derived terms[edit]

(Compound words):

Noun[edit]

örök

  1. (archaic, literary) inheritance

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative örök örökök
accusative örököt örököket
dative öröknek örököknek
instrumental örökkel örökökkel
causal-final örökért örökökért
translative örökké örökökké
terminative örökig örökökig
essive-formal örökként örökökként
essive-modal örökül
inessive örökben örökökben
superessive örökön örökökön
adessive öröknél örököknél
illative örökbe örökökbe
sublative örökre örökökre
allative örökhöz örökökhöz
elative örökből örökökből
delative örökről örökökről
ablative öröktől örököktől
Possessive forms of örök
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. örököm örökeim
2nd person sing. örököd örökeid
3rd person sing. öröke örökei
1st person plural örökünk örökeink
2nd person plural örökötök örökeitek
3rd person plural örökük örökeik

Derived terms[edit]

(Expressions):