örvény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈørveːɲ/
  • (file)
  • Hyphenation: ör‧vény

Noun[edit]

örvény ‎(plural örvények)

  1. whirlpool, eddy, swirl
  2. abyss, pit, chasm, gulf
  3. (figuratively) whirl, turmoil

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative örvény örvények
accusative örvényt örvényeket
dative örvénynek örvényeknek
instrumental örvénnyel örvényekkel
causal-final örvényért örvényekért
translative örvénnyé örvényekké
terminative örvényig örvényekig
essive-formal örvényként örvényekként
essive-modal
inessive örvényben örvényekben
superessive örvényen örvényeken
adessive örvénynél örvényeknél
illative örvénybe örvényekbe
sublative örvényre örvényekre
allative örvényhez örvényekhez
elative örvényből örvényekből
delative örvényről örvényekről
ablative örvénytől örvényektől
Possessive forms of örvény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. örvényem örvényeim
2nd person sing. örvényed örvényeid
3rd person sing. örvénye örvényei
1st person plural örvényünk örvényeink
2nd person plural örvényetek örvényeitek
3rd person plural örvényük örvényeik

Derived terms[edit]