érzet

Hungarian

Etymology

érez +‎ -et (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrzɛt]
• Hyphenation: ér‧zet
• Rhymes: -ɛt

Noun

érzet (plural érzetek)

1. feeling, sensation

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	érzet	érzetek
accusative	érzetet	érzeteket
dative	érzetnek	érzeteknek
instrumental	érzettel	érzetekkel
causal-final	érzetért	érzetekért
translative	érzetté	érzetekké
terminative	érzetig	érzetekig
essive-formal	érzetként	érzetekként
essive-modal	—	—
inessive	érzetben	érzetekben
superessive	érzeten	érzeteken
adessive	érzetnél	érzeteknél
illative	érzetbe	érzetekbe
sublative	érzetre	érzetekre
allative	érzethez	érzetekhez
elative	érzetből	érzetekből
delative	érzetről	érzetekről
ablative	érzettől	érzetektől
non-attributive possessive - singular	érzeté	érzeteké
non-attributive possessive - plural	érzetéi	érzetekéi

Possessive forms of érzet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	érzetem	érzeteim
2nd person sing.	érzeted	érzeteid
3rd person sing.	érzete	érzetei
1st person plural	érzetünk	érzeteink
2nd person plural	érzetetek	érzeteitek
3rd person plural	érzetük	érzeteik

Derived terms

Compound words

• biztonságérzet
• igazságérzet
• szeméremérzet