kokett

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by WingerBot (talk | contribs) as of 11:36, 27 August 2022.
Jump to navigation Jump to search

German

Etymology

From French coquet.

Pronunciation

  • Audio (Austria):(file)
  • IPA(key): /koˈkɛt/, [kʰoˈkʰɛtʰ]
  • Audio:(file)
  • Rhymes: -ɛt

Adjective

kokett (strong nominative masculine singular koketter, comparative koketter, superlative am kokettesten)

  1. coquettish, flirtatious

Declension

Further reading

  • kokett” in Duden online
  • kokett” in Digitales Wörterbuch der deutschen Sprache

Hungarian

Etymology

From French coquet.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkokɛtː]
  • Hyphenation: ko‧kett
  • Rhymes: -ɛtː

Adjective

kokett (comparative kokettebb, superlative legkokettebb)

  1. coquettish, flirtatious (a woman who flirts or plays with men's affections)
    Synonym: kacér

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kokett kokettek
accusative kokettet koketteket
dative kokettnek koketteknek
instrumental kokettel kokettekkel
causal-final kokettért kokettekért
translative koketté kokettekké
terminative kokettig kokettekig
essive-formal kokettként kokettekként
essive-modal kokettül
inessive kokettben kokettekben
superessive koketten koketteken
adessive kokettnél koketteknél
illative kokettbe kokettekbe
sublative kokettre kokettekre
allative koketthez kokettekhez
elative kokettből kokettekből
delative kokettről kokettekről
ablative kokettől kokettektől
non-attributive
possessive - singular
koketté koketteké
non-attributive
possessive - plural
kokettéi kokettekéi

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

  • kokett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Norwegian Bokmål

Etymology

From French coquet.

Adjective

kokett (neuter singular kokett, definite singular and plural kokette, comparative kokettere, indefinite superlative kokettest)

  1. coquettish, flirtatious

Synonyms

References