betörő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

present participle of betör

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɛtørøː]
  • (file)
  • Hyphenation: be‧tö‧rő

Noun[edit]

betörő ‎(plural betörők)

  1. burglar
  2. cracksman
  3. housebreaker

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative betörő betörők
accusative betörőt betörőket
dative betörőnek betörőknek
instrumental betörővel betörőkkel
causal-final betörőért betörőkért
translative betörővé betörőkké
terminative betörőig betörőkig
essive-formal betörőként betörőkként
essive-modal
inessive betörőben betörőkben
superessive betörőn betörőkön
adessive betörőnél betörőknél
illative betörőbe betörőkbe
sublative betörőre betörőkre
allative betörőhöz betörőkhöz
elative betörőből betörőkből
delative betörőről betörőkről
ablative betörőtől betörőktől
Possessive forms of betörő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. betörőm betörőim
2nd person sing. betörőd betörőid
3rd person sing. betörője betörői
1st person plural betörőnk betörőink
2nd person plural betörőtök betörőitek
3rd person plural betörőjük betörőik