csont

Hungarian

Etymology

Possibly from Proto-Finno-Ugric.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃont]

Noun

csont (plural csontok)

1. bone

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csont	csontok
accusative	csontot	csontokat
dative	csontnak	csontoknak
instrumental	csonttal	csontokkal
causal-final	csontért	csontokért
translative	csonttá	csontokká
terminative	csontig	csontokig
essive-formal	csontként	csontokként
essive-modal	—	—
inessive	csontban	csontokban
superessive	csonton	csontokon
adessive	csontnál	csontoknál
illative	csontba	csontokba
sublative	csontra	csontokra
allative	csonthoz	csontokhoz
elative	csontból	csontokból
delative	csontról	csontokról
ablative	csonttól	csontoktól
non-attributive possessive - singular	csonté	csontoké
non-attributive possessive - plural	csontéi	csontokéi

Possessive forms of csont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csontom	csontjaim
2nd person sing.	csontod	csontjaid
3rd person sing.	csontja	csontjai
1st person plural	csontunk	csontjaink
2nd person plural	csontotok	csontjaitok
3rd person plural	csontjuk	csontjaik

Derived terms

• csontos
• csontozat
• csontú

 

Compound words

• alkarcsont
• állkapocscsont
• bokacsont
• borsócsont
• combcsont
• csípőcsont
• csontkollekció
• csontkovács
• csontszáraz
• csontszövet
• csonttan
• csontváz
• csontvelő
• ekecsont
• ékcsont
• falcsont
• farkcsont
• farokcsont
• fejescsont
• felkarcsont
• halántékcsont
• holdascsont
• homlokcsont
• horgascsont
• járomcsont
• keresztcsont
• kézközépcsont
• kéztőcsont
• köbcsont
• könnycsont
• kulcscsont
• lapockacsont
• lábközépcsont
• lábtőcsont
• lencsecsont
• medencecsont
• mellcsont
• nyakszirtcsont
• nyelvcsont
• orrcsont
• orsócsont
• rostacsont
• sajkacsont
• sarokcsont
• singcsont
• sípcsont
• szárkapocscsont
• szegycsont
• szeméremcsont
• trapézcsont
• ugrócsont
• ülőcsont
• villacsont

 

Expressions

• háromszögletű csont