egyezés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

egyezik +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɟːɛzeːʃ]
  • Hyphenation: egye‧zés

Noun[edit]

egyezés (plural egyezések)

  1. agreement, being in agreement, concurrence, accord, match, being identical
  2. (grammar, linguistics) agreement, sequence (of tenses), concord (in general: agreement between sentence elements in terms of case, gender, number, person, or tense)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyezés egyezések
accusative egyezést egyezéseket
dative egyezésnek egyezéseknek
instrumental egyezéssel egyezésekkel
causal-final egyezésért egyezésekért
translative egyezéssé egyezésekké
terminative egyezésig egyezésekig
essive-formal egyezésként egyezésekként
essive-modal
inessive egyezésben egyezésekben
superessive egyezésen egyezéseken
adessive egyezésnél egyezéseknél
illative egyezésbe egyezésekbe
sublative egyezésre egyezésekre
allative egyezéshez egyezésekhez
elative egyezésből egyezésekből
delative egyezésről egyezésekről
ablative egyezéstől egyezésektől
non-attributive
possessive - singular
egyezésé egyezéseké
non-attributive
possessive - plural
egyezéséi egyezésekéi
Possessive forms of egyezés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyezésem egyezéseim
2nd person sing. egyezésed egyezéseid
3rd person sing. egyezése egyezései
1st person plural egyezésünk egyezéseink
2nd person plural egyezésetek egyezéseitek
3rd person plural egyezésük egyezéseik

Related terms[edit]