egyezés

Hungarian

Etymology

egyezik +‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɟːɛzeːʃ]
• Hyphenation: egye‧zés

Noun

egyezés (plural egyezések)

1. verbal noun of egyezik:
   1. agreement, being in agreement, concurrence, accord, match, being identical
   2. (grammar, linguistics) agreement, sequence (of tenses), concord (in general: agreement between sentence elements in terms of case, gender, number, person, or tense)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	egyezés	egyezések
accusative	egyezést	egyezéseket
dative	egyezésnek	egyezéseknek
instrumental	egyezéssel	egyezésekkel
causal-final	egyezésért	egyezésekért
translative	egyezéssé	egyezésekké
terminative	egyezésig	egyezésekig
essive-formal	egyezésként	egyezésekként
essive-modal	—	—
inessive	egyezésben	egyezésekben
superessive	egyezésen	egyezéseken
adessive	egyezésnél	egyezéseknél
illative	egyezésbe	egyezésekbe
sublative	egyezésre	egyezésekre
allative	egyezéshez	egyezésekhez
elative	egyezésből	egyezésekből
delative	egyezésről	egyezésekről
ablative	egyezéstől	egyezésektől
non-attributive possessive – singular	egyezésé	egyezéseké
non-attributive possessive – plural	egyezéséi	egyezésekéi

Possessive forms of egyezés

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	egyezésem	egyezéseim
2nd person sing.	egyezésed	egyezéseid
3rd person sing.	egyezése	egyezései
1st person plural	egyezésünk	egyezéseink
2nd person plural	egyezésetek	egyezéseitek
3rd person plural	egyezésük	egyezéseik

Related terms

• egyeztetés

Further reading

• egyezik in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• egyezik in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).