engedély

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

enged +‎ -ély

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈɛŋɡɛdeːj/
  • (file)
  • Hyphenation: en‧ge‧dély

Noun[edit]

engedély ‎(plural engedélyek)

  1. permission
  2. license, permit

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative engedély engedélyek
accusative engedélyt engedélyeket
dative engedélynek engedélyeknek
instrumental engedéllyel engedélyekkel
causal-final engedélyért engedélyekért
translative engedéllyé engedélyekké
terminative engedélyig engedélyekig
essive-formal engedélyként engedélyekként
essive-modal
inessive engedélyben engedélyekben
superessive engedélyen engedélyeken
adessive engedélynél engedélyeknél
illative engedélybe engedélyekbe
sublative engedélyre engedélyekre
allative engedélyhez engedélyekhez
elative engedélyből engedélyekből
delative engedélyről engedélyekről
ablative engedélytől engedélyektől
Possessive forms of engedély
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. engedélyem engedélyeim
2nd person sing. engedélyed engedélyeid
3rd person sing. engedélye engedélyei
1st person plural engedélyünk engedélyeink
2nd person plural engedélyetek engedélyeitek
3rd person plural engedélyük engedélyeik

Derived terms[edit]

See also[edit]