gördülékeny

Hungarian

Etymology

gördül (“to roll”) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡørdyleːkɛɲ]
• Hyphenation: gör‧dü‧lé‧keny
• Rhymes: -ɛɲ

Adjective

gördülékeny (comparative gördülékenyebb, superlative leggördülékenyebb)

1. (of speaking or writing style) fluent, smooth, fluid, flowing, voluble

   Synonyms: könnyed, folyékony, sima, egyenletes, folyamatos, zökkenőmentes, fesztelen

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gördülékeny	gördülékenyek
accusative	gördülékenyet	gördülékenyeket
dative	gördülékenynek	gördülékenyeknek
instrumental	gördülékennyel	gördülékenyekkel
causal-final	gördülékenyért	gördülékenyekért
translative	gördülékennyé	gördülékenyekké
terminative	gördülékenyig	gördülékenyekig
essive-formal	gördülékenyként	gördülékenyekként
essive-modal	—	—
inessive	gördülékenyben	gördülékenyekben
superessive	gördülékenyen	gördülékenyeken
adessive	gördülékenynél	gördülékenyeknél
illative	gördülékenybe	gördülékenyekbe
sublative	gördülékenyre	gördülékenyekre
allative	gördülékenyhez	gördülékenyekhez
elative	gördülékenyből	gördülékenyekből
delative	gördülékenyről	gördülékenyekről
ablative	gördülékenytől	gördülékenyektől
non-attributive possessive - singular	gördülékenyé	gördülékenyeké
non-attributive possessive - plural	gördülékenyéi	gördülékenyekéi

Derived terms

• gördülékenyen
• gördülékenység

 

References

• Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• gördülékeny in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN