kötés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

kötés

Etymology[edit]

köt +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøteːʃ]
  • Hyphenation: kö‧tés
kötés
kötés

Noun[edit]

kötés (plural kötések)

  1. knitting (process of producing knitted material)
  2. bandage (medical binding)
  3. binding (spine of a book)
  4. (chemistry) bond

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötés kötések
accusative kötést kötéseket
dative kötésnek kötéseknek
instrumental kötéssel kötésekkel
causal-final kötésért kötésekért
translative kötéssé kötésekké
terminative kötésig kötésekig
essive-formal kötésként kötésekként
essive-modal
inessive kötésben kötésekben
superessive kötésen kötéseken
adessive kötésnél kötéseknél
illative kötésbe kötésekbe
sublative kötésre kötésekre
allative kötéshez kötésekhez
elative kötésből kötésekből
delative kötésről kötésekről
ablative kötéstől kötésektől
Possessive forms of kötés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötésem kötéseim
2nd person sing. kötésed kötéseid
3rd person sing. kötése kötései
1st person plural kötésünk kötéseink
2nd person plural kötésetek kötéseitek
3rd person plural kötésük kötéseik

Derived terms[edit]

See also[edit]