közérzet

Hungarian

Etymology

From köz (“general”) +‎ érzet (“feeling”), calque of German [Term?]. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøzeːrzɛt]
• Hyphenation: köz‧ér‧zet
• Rhymes: -ɛt

Noun

közérzet

1. general feeling (the general state of consciousness, mainly resulting from physical and health conditions and affecting the mood as well)

   Synonym: hogylét

   jó közérzet ― well-being

   rossz közérzet ― malaise, discomfort

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	közérzet	közérzetek
accusative	közérzetet	közérzeteket
dative	közérzetnek	közérzeteknek
instrumental	közérzettel	közérzetekkel
causal-final	közérzetért	közérzetekért
translative	közérzetté	közérzetekké
terminative	közérzetig	közérzetekig
essive-formal	közérzetként	közérzetekként
essive-modal	—	—
inessive	közérzetben	közérzetekben
superessive	közérzeten	közérzeteken
adessive	közérzetnél	közérzeteknél
illative	közérzetbe	közérzetekbe
sublative	közérzetre	közérzetekre
allative	közérzethez	közérzetekhez
elative	közérzetből	közérzetekből
delative	közérzetről	közérzetekről
ablative	közérzettől	közérzetektől
non-attributive possessive - singular	közérzeté	közérzeteké
non-attributive possessive - plural	közérzetéi	közérzetekéi

Possessive forms of közérzet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közérzetem	közérzeteim
2nd person sing.	közérzeted	közérzeteid
3rd person sing.	közérzete	közérzetei
1st person plural	közérzetünk	közérzeteink
2nd person plural	közérzetetek	közérzeteitek
3rd person plural	közérzetük	közérzeteik

Derived terms

• közérzeti
• közérzetű

 

Further reading

• közérzet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN