komor

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Komor

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

A derived word, perhaps from an otherwise unattested stem of unknown origin +‎ -r ‎(nominal suffix). It is also possible that it is a back-formation from komorodik or komorul.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkomor/
  • Hyphenation: ko‧mor

Adjective[edit]

komor (comparative komorabb, superlative legkomorabb)

  1. gloomy, sombre (UK), somber (US), tenebrous

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative komor komorak
accusative komorat komorakat
dative komornak komoraknak
instrumental komorral komorakkal
causal-final komorért komorakért
translative komorrá komorakká
terminative komorig komorakig
essive-formal komorként komorakként
essive-modal komorul
inessive komorban komorakban
superessive komoron komorakon
adessive komornál komoraknál
illative komorba komorakba
sublative komorra komorakra
allative komorhoz komorakhoz
elative komorból komorakból
delative komorról komorakról
ablative komortól komoraktól

Derived terms[edit]

(Compound words):

Related terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Swedish[edit]

Noun[edit]

komor

  1. indefinite plural of koma

Upper Sorbian[edit]

komor

Etymology[edit]

From Proto-Slavic *komarъ.

Noun[edit]

komor m

  1. mosquito