rúd

See also: rud, Rud, RUD, and rüd

Hungarian

Etymology

Probably borrowed from German Rute (“cane”, formerly also “pole, staff””).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈruːd]
• Hyphenation: rúd
• Rhymes: -uːd

Noun

rúd (plural rudak)

1. pole, rod

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	rúd	rudak
accusative	rudat	rudakat
dative	rúdnak	rudaknak
instrumental	rúddal	rudakkal
causal-final	rúdért	rudakért
translative	rúddá	rudakká
terminative	rúdig	rudakig
essive-formal	rúdként	rudakként
essive-modal	—	—
inessive	rúdban	rudakban
superessive	rúdon	rudakon
adessive	rúdnál	rudaknál
illative	rúdba	rudakba
sublative	rúdra	rudakra
allative	rúdhoz	rudakhoz
elative	rúdból	rudakból
delative	rúdról	rudakról
ablative	rúdtól	rudaktól
non-attributive possessive – singular	rúdé	rudaké
non-attributive possessive – plural	rúdéi	rudakéi

Possessive forms of rúd

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rudam	rúdjaim
2nd person sing.	rudad	rúdjaid
3rd person sing.	rúdja	rúdjai
1st person plural	rudunk	rúdjaink
2nd person plural	rudatok	rúdjaitok
3rd person plural	rúdjuk	rúdjaik

Derived terms

• rudas

Compound words

• aranyrúd
• ebrúd (archaic) → ebrudal (not used on its own) → kiebrudal
• emelőrúd
• fényrúd
• függönyrúd
• rúdgyakorlat
• rúdtánc
• rúdugrás
• súlyzórúd
• vaníliarúd
• zászlórúd

Expressions

• kifelé áll a szekere rúdja
• rájár a rúd

Further reading

• rúd in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Anagrams

• dúr

Slovak

Pronunciation

• IPA^(key): /ruːt/, [ˈruːt]
• Rhymes: -uːt

Noun

rúd

1. genitive plural of ruda