szent

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Szent

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare the adjective svet.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛnt]
  • (file)
  • Hyphenation: szent

Adjective[edit]

szent (comparative szentebb, superlative legszentebb)

  1. holy

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szent szentek
accusative szentet szenteket
dative szentnek szenteknek
instrumental szenttel szentekkel
causal-final szentért szentekért
translative szentté szentekké
terminative szentig szentekig
essive-formal szentként szentekként
essive-modal
inessive szentben szentekben
superessive szenten szenteken
adessive szentnél szenteknél
illative szentbe szentekbe
sublative szentre szentekre
allative szenthez szentekhez
elative szentből szentekből
delative szentről szentekről
ablative szenttől szentektől

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

Noun[edit]

szent (plural szentek)

  1. saint

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szent szentek
accusative szentet szenteket
dative szentnek szenteknek
instrumental szenttel szentekkel
causal-final szentért szentekért
translative szentté szentekké
terminative szentig szentekig
essive-formal szentként szentekként
essive-modal szentül
inessive szentben szentekben
superessive szenten szenteken
adessive szentnél szenteknél
illative szentbe szentekbe
sublative szentre szentekre
allative szenthez szentekhez
elative szentből szentekből
delative szentről szentekről
ablative szenttől szentektől
Possessive forms of szent
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szentem szentjeim
2nd person sing. szented szentjeid
3rd person sing. szentje szentjei
1st person plural szentünk szentjeink
2nd person plural szentetek szentjeitek
3rd person plural szentjük szentjeik