tető

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: teto

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the obsolete verb tetik (to seem, to appear) +‎ (present participle suffix), later changing into a noun. Originally, it meant mountaintop.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɛtøː]
  • Hyphenation: te‧tő

Noun[edit]

tető (plural tetők)

  1. top, roof

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative tető tetők
accusative tetőt tetőket
dative tetőnek tetőknek
instrumental tetővel tetőkkel
causal-final tetőért tetőkért
translative tetővé tetőkké
terminative tetőig tetőkig
essive-formal tetőként tetőkként
essive-modal
inessive tetőben tetőkben
superessive tetőn tetőkön
adessive tetőnél tetőknél
illative tetőbe tetőkbe
sublative tetőre tetőkre
allative tetőhöz tetőkhöz
elative tetőből tetőkből
delative tetőről tetőkről
ablative tetőtől tetőktől
Possessive forms of tető
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tetőm tetőim
2nd person sing. tetőd tetőid
3rd person sing. tetője
teteje
tetői
1st person plural tetőnk tetőink
2nd person plural tetőtök tetőitek
3rd person plural tetőjük
tetejük
tetőik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

References[edit]