végtelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vég +‎ -telen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈveːktɛlɛn]
  • Hyphenation: vég‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective[edit]

végtelen (comparative végtelenebb, superlative legvégtelenebb)

  1. unlimited (limitless or without bounds; unrestricted), endless, without end, infinite

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative végtelen végtelenek
accusative végtelent végteleneket
dative végtelennek végteleneknek
instrumental végtelennel végtelenekkel
causal-final végtelenért végtelenekért
translative végtelenné végtelenekké
terminative végtelenig végtelenekig
essive-formal végtelenként végtelenekként
essive-modal végtelenül
inessive végtelenben végtelenekben
superessive végtelenen végteleneken
adessive végtelennél végteleneknél
illative végtelenbe végtelenekbe
sublative végtelenre végtelenekre
allative végtelenhez végtelenekhez
elative végtelenből végtelenekből
delative végtelenről végtelenekről
ablative végtelentől végtelenektől
non-attributive
possessive - singular
végtelené végteleneké
non-attributive
possessive - plural
végtelenéi végtelenekéi

Derived terms[edit]

Further reading[edit]