vezér

See also: vezer

Hungarian

Etymology

From the same root as vezet (“to lead; drive”) +‎ -ér (noun-forming suffix). The root is from Proto-Finno-Ugric *wetä- (“to lead, guide, draw, pull”).^[1] Cognates include Finnish vetää. The Finno-Ugric root may be related to Proto-Indo-European *wedʰ- (“to lead”), either as loan or through genetic relationship.^[2]^[3]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈvɛzeːr]
Hyphenation: ve‧zér
Rhymes: -eːr

Noun

vezér (plural vezérek)

leader, chief
(chess) queen
Synonym: királynő

Declension

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vezér	vezérek
accusative	vezért	vezéreket
dative	vezérnek	vezéreknek
instrumental	vezérrel	vezérekkel
causal-final	vezérért	vezérekért
translative	vezérré	vezérekké
terminative	vezérig	vezérekig
essive-formal	vezérként	vezérekként
essive-modal	vezérül	—
inessive	vezérben	vezérekben
superessive	vezéren	vezéreken
adessive	vezérnél	vezéreknél
illative	vezérbe	vezérekbe
sublative	vezérre	vezérekre
allative	vezérhez	vezérekhez
elative	vezérből	vezérekből
delative	vezérről	vezérekről
ablative	vezértől	vezérektől
non-attributive possessive – singular	vezéré	vezéreké
non-attributive possessive – plural	vezéréi	vezérekéi

Possessive forms of *vezér*
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vezérem	vezéreim
2nd person sing.	vezéred	vezéreid
3rd person sing.	vezére	vezérei
1st person plural	vezérünk	vezéreink
2nd person plural	vezéretek	vezéreitek
3rd person plural	vezérük	vezéreik