öntet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøntɛt]
  • Hyphenation: ön‧tet

Etymology 1[edit]

önt (to pour) +‎ -et

Noun[edit]

öntet (plural öntetek)

  1. dressing, icing
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative öntet öntetek
accusative öntetet önteteket
dative öntetnek önteteknek
instrumental öntettel öntetekkel
causal-final öntetért öntetekért
translative öntetté öntetekké
terminative öntetig öntetekig
essive-formal öntetként öntetekként
essive-modal
inessive öntetben öntetekben
superessive önteten önteteken
adessive öntetnél önteteknél
illative öntetbe öntetekbe
sublative öntetre öntetekre
allative öntethez öntetekhez
elative öntetből öntetekből
delative öntetről öntetekről
ablative öntettől öntetektől
Possessive forms of öntet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. öntetem önteteim
2nd person sing. önteted önteteid
3rd person sing. öntete öntetei
1st person plural öntetünk önteteink
2nd person plural öntetetek önteteitek
3rd person plural öntetük önteteik
Derived terms[edit]
See also[edit]

Etymology 2[edit]

önt (to pour) +‎ -et (causative suffix)

Verb[edit]

öntet

  1. to have somebody pour something
Conjugation[edit]