eset

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Estonian[edit]

Noun[edit]

eset

  1. partitive singular of ese

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From esik +‎ -et.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛʃɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: eset

Noun[edit]

eset (plural esetek)

  1. case, instance, event, occurrence
  2. affair, business, matter
    Synonyms: ügy, kérdés
  3. story, tale
    Synonym: történet
  4. (grammar) case
  5. type (preferred sort of person; sort of person that one is attracted to)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eset esetek
accusative esetet eseteket
dative esetnek eseteknek
instrumental esettel esetekkel
causal-final esetért esetekért
translative esetté esetekké
terminative esetig esetekig
essive-formal esetként esetekként
essive-modal
inessive esetben esetekben
superessive eseten eseteken
adessive esetnél eseteknél
illative esetbe esetekbe
sublative esetre esetekre
allative esethez esetekhez
elative esetből esetekből
delative esetről esetekről
ablative esettől esetektől
non-attributive
possessive - singular
eseté eseteké
non-attributive
possessive - plural
esetéi esetekéi
Possessive forms of eset
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. esetem eseteim
2nd person sing. eseted eseteid
3rd person sing. esete esetei
1st person plural esetünk eseteink
2nd person plural esetetek eseteitek
3rd person plural esetük eseteik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

Further reading[edit]

  • eset in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.