intolerancia

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: intolerância

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin intolerantia.[1] With -ancia ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈintolɛrɒnt͡siʲɒ]
  • Hyphenation: in‧to‧le‧ran‧cia

Noun[edit]

intolerancia (plural intoleranciák)

  1. intolerance
  2. (medicine) intolerance (extreme sensitivity to certain drugs)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative intolerancia intoleranciák
accusative intoleranciát intoleranciákat
dative intoleranciának intoleranciáknak
instrumental intoleranciával intoleranciákkal
causal-final intoleranciáért intoleranciákért
translative intoleranciává intoleranciákká
terminative intoleranciáig intoleranciákig
essive-formal intoleranciaként intoleranciákként
essive-modal
inessive intoleranciában intoleranciákban
superessive intolerancián intoleranciákon
adessive intoleranciánál intoleranciáknál
illative intoleranciába intoleranciákba
sublative intoleranciára intoleranciákra
allative intoleranciához intoleranciákhoz
elative intoleranciából intoleranciákból
delative intoleranciáról intoleranciákról
ablative intoleranciától intoleranciáktól
Possessive forms of intolerancia
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. intoleranciám intoleranciáim
2nd person sing. intoleranciád intoleranciáid
3rd person sing. intoleranciája intoleranciái
1st person plural intoleranciánk intoleranciáink
2nd person plural intoleranciátok intoleranciáitok
3rd person plural intoleranciájuk intoleranciáik

Derived terms[edit]

References[edit]


Spanish[edit]

Etymology[edit]

From in- +‎ tolerancia

Noun[edit]

intolerancia f (plural intolerancias)

  1. intolerance (all senses)

Related terms[edit]