kerület

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kerül +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛrylɛt]
  • Hyphenation: ke‧rü‧let

Noun[edit]

kerület (plural kerületek)

  1. (geometry) perimeter, circumference
  2. district

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kerület kerületek
accusative kerületet kerületeket
dative kerületnek kerületeknek
instrumental kerülettel kerületekkel
causal-final kerületért kerületekért
translative kerületté kerületekké
terminative kerületig kerületekig
essive-formal kerületként kerületekként
essive-modal
inessive kerületben kerületekben
superessive kerületen kerületeken
adessive kerületnél kerületeknél
illative kerületbe kerületekbe
sublative kerületre kerületekre
allative kerülethez kerületekhez
elative kerületből kerületekből
delative kerületről kerületekről
ablative kerülettől kerületektől
Possessive forms of kerület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kerületem kerületeim
2nd person sing. kerületed kerületeid
3rd person sing. kerülete kerületei
1st person plural kerületünk kerületeink
2nd person plural kerületetek kerületeitek
3rd person plural kerületük kerületeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

See also[edit]