kifogás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kifog +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkifoɡaːʃ]
  • Hyphenation: ki‧fo‧gás

Noun[edit]

kifogás (plural kifogások)

  1. objection
  2. excuse, pretext

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kifogás kifogások
accusative kifogást kifogásokat
dative kifogásnak kifogásoknak
instrumental kifogással kifogásokkal
causal-final kifogásért kifogásokért
translative kifogássá kifogásokká
terminative kifogásig kifogásokig
essive-formal kifogásként kifogásokként
essive-modal
inessive kifogásban kifogásokban
superessive kifogáson kifogásokon
adessive kifogásnál kifogásoknál
illative kifogásba kifogásokba
sublative kifogásra kifogásokra
allative kifogáshoz kifogásokhoz
elative kifogásból kifogásokból
delative kifogásról kifogásokról
ablative kifogástól kifogásoktól
Possessive forms of kifogás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kifogásom kifogásaim
2nd person sing. kifogásod kifogásaid
3rd person sing. kifogása kifogásai
1st person plural kifogásunk kifogásaink
2nd person plural kifogásotok kifogásaitok
3rd person plural kifogásuk kifogásaik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]