lét

See also: let, Let, -let, lèt, lêt, łęt, and лет

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈleːt]
• Hyphenation: lét

Etymology 1

From the lë- stem of the verb van/lesz +‎ -t (noun-forming suffix).

Noun

lét (plural létek)

1. existence (the state of being, existing, or occurring)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	lét	létek
accusative	létet	léteket
dative	létnek	léteknek
instrumental	léttel	létekkel
causal-final	létért	létekért
translative	létté	létekké
terminative	létig	létekig
essive-formal	létként	létekként
essive-modal	—	—
inessive	létben	létekben
superessive	léten	léteken
adessive	létnél	léteknél
illative	létbe	létekbe
sublative	létre	létekre
allative	léthez	létekhez
elative	létből	létekből
delative	létről	létekről
ablative	léttől	létektől
non-attributive possessive - singular	lété	léteké
non-attributive possessive - plural	létéi	létekéi

Possessive forms of lét
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	létem	léteim
2nd person sing.	léted	léteid
3rd person sing.	léte	létei
1st person plural	létünk	léteink
2nd person plural	létetek	léteitek
3rd person plural	létük	léteik

Derived terms

• létesít
• létesül
• létezik

(Compound words):

• erőnlét
• jelenlét
• készenlét
• távollét

Etymology 2

From lé +‎ -t (accusative suffix).

Alternative forms

• levet

Noun

lét

1. accusative singular of lé

---

Norwegian Nynorsk

Pronunciation

• IPA^(key): /leːt/

Verb

lét

1. past of late

Verb

lét

1. past of låta