oktató

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

present participle of oktat

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈoktɒtoː]
  • Hyphenation: ok‧ta‧tó

Noun[edit]

oktató ‎(plural oktatók)

  1. instructor, teacher

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative oktató oktatók
accusative oktatót oktatókat
dative oktatónak oktatóknak
instrumental oktatóval oktatókkal
causal-final oktatóért oktatókért
translative oktatóvá oktatókká
terminative oktatóig oktatókig
essive-formal oktatóként oktatókként
essive-modal
inessive oktatóban oktatókban
superessive oktatón oktatókon
adessive oktatónál oktatóknál
illative oktatóba oktatókba
sublative oktatóra oktatókra
allative oktatóhoz oktatókhoz
elative oktatóból oktatókból
delative oktatóról oktatókról
ablative oktatótól oktatóktól
Possessive forms of oktató
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. oktatóm oktatóim
2nd person sing. oktatód oktatóid
3rd person sing. oktatója oktatói
1st person plural oktatónk oktatóink
2nd person plural oktatótok oktatóitok
3rd person plural oktatójuk oktatóik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]