pedagógus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: pedagogus

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin paedagōgus, from Ancient Greek παιδαγωγός (paidagōgós, a slave who accompanied a child to and from school), later ("a teacher"), from παῖς (paîs, child) + ἀγωγός (agōgós, guide).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈpɛdɒɡoːɡuʃ]
  • Hyphenation: pe‧da‧gó‧gus

Noun[edit]

pedagógus (plural pedagógusok)

  1. pedagogue

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative pedagógus pedagógusok
accusative pedagógust pedagógusokat
dative pedagógusnak pedagógusoknak
instrumental pedagógussal pedagógusokkal
causal-final pedagógusért pedagógusokért
translative pedagógussá pedagógusokká
terminative pedagógusig pedagógusokig
essive-formal pedagógusként pedagógusokként
essive-modal
inessive pedagógusban pedagógusokban
superessive pedagóguson pedagógusokon
adessive pedagógusnál pedagógusoknál
illative pedagógusba pedagógusokba
sublative pedagógusra pedagógusokra
allative pedagógushoz pedagógusokhoz
elative pedagógusból pedagógusokból
delative pedagógusról pedagógusokról
ablative pedagógustól pedagógusoktól
Possessive forms of pedagógus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pedagógusom pedagógusaim
2nd person sing. pedagógusod pedagógusaid
3rd person sing. pedagógusa pedagógusai
1st person plural pedagógusunk pedagógusaink
2nd person plural pedagógusotok pedagógusaitok
3rd person plural pedagógusuk pedagógusaik

Synonyms[edit]

Related terms[edit]