rés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: res, Res, rês, res-, re's, and Res.

Catalan[edit]

Noun[edit]

rés m ‎(plural resos)

  1. (religion) the act of prayer

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Finno-Ugric *raćɜ(hole).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈreːʃ]
  • Hyphenation: rés

Noun[edit]

rés ‎(plural rések)

  1. slit, rift, gap, hole
  2. used in expressions meaning alert, guard
    résen van‎ ― to stand on guard
    Légy résen!‎ ― Be prepared!

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rés rések
accusative rést réseket
dative résnek réseknek
instrumental réssel résekkel
causal-final résért résekért
translative réssé résekké
terminative résig résekig
essive-formal résként résekként
essive-modal
inessive résben résekben
superessive résen réseken
adessive résnél réseknél
illative résbe résekbe
sublative résre résekre
allative réshez résekhez
elative résből résekből
delative résről résekről
ablative réstől résektől
Possessive forms of rés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. résem réseim
2nd person sing. résed réseid
3rd person sing. rése rései
1st person plural résünk réseink
2nd person plural résetek réseitek
3rd person plural résük réseik

Portuguese[edit]

Etymology[edit]

From Old French res (modern rez).

Pronunciation[edit]

  • Hyphenation: rés

Adjective[edit]

rés ‎(invariable, comparable)

  1. close

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

Adverb[edit]

rés (not comparable)

  1. close