széklet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szék +‎ -let

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈseːklɛt]
  • Hyphenation: szék‧let

Noun[edit]

széklet ‎(plural székletek)

  1. excrement

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative széklet székletek
accusative székletet székleteket
dative székletnek székleteknek
instrumental széklettel székletekkel
causal-final székletért székletekért
translative székletté székletekké
terminative székletig székletekig
essive-formal székletként székletekként
essive-modal
inessive székletben székletekben
superessive székleten székleteken
adessive székletnél székleteknél
illative székletbe székletekbe
sublative székletre székletekre
allative széklethez székletekhez
elative székletből székletekből
delative székletről székletekről
ablative széklettől székletektől
Possessive forms of széklet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. székletem székleteim
2nd person sing. székleted székleteid
3rd person sing. széklete székletei
1st person plural székletünk székleteink
2nd person plural székletetek székleteitek
3rd person plural székletük székleteik