szél

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: szel

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈseːl]
  • (file)
  • Hyphenation: szél
  • Rhymes: -eːl

Etymology 1[edit]

From a Turkic language. Compare Chuvash ҫил (śil), Ottoman Turkish یل(yel), Tatar yel (wind).

Noun[edit]

szél (plural szelek)

Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu
  1. wind
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szél szelek
accusative szelet szeleket
dative szélnek szeleknek
instrumental széllel szelekkel
causal-final szélért szelekért
translative széllé szelekké
terminative szélig szelekig
essive-formal szélként szelekként
essive-modal
inessive szélben szelekben
superessive szélen szeleken
adessive szélnél szeleknél
illative szélbe szelekbe
sublative szélre szelekre
allative szélhez szelekhez
elative szélből szelekből
delative szélről szelekről
ablative széltől szelektől
non-attributive
possessive - singular
szélé szeleké
non-attributive
possessive - plural
széléi szelekéi
Possessive forms of szél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szelem szeleim
2nd person sing. szeled szeleid
3rd person sing. szele szelei
1st person plural szelünk szeleink
2nd person plural szeletek szeleitek
3rd person plural szelük szeleik

See also its declension table at E-Szókincs.

Synonyms[edit]
Hyponyms[edit]
Derived terms[edit]
Compound words
Expressions

Etymology 2[edit]

From Proto-Finno-Ugric *selɜ (edge).

Noun[edit]

szél (plural szélek)

  1. edge
    Synonyms: perem, szegély
    Hyponyms: lapszél, margó
Declension[edit]
Inflection of szél
singular plural
nominative szél szélek
accusative szélt
szélet
széleket
dative szélnek széleknek
instrumental széllel szélekkel
causal-final szélért szélekért
translative széllé szélekké
terminative szélig szélekig
essive-formal szélként szélekként
essive-modal
inessive szélben szélekben
superessive szélen széleken
adessive szélnél széleknél
illative szélbe szélekbe
sublative szélre szélekre
allative szélhez szélekhez
elative szélből szélekből
delative szélről szélekről
ablative széltől szélektől
non-attributive
possessive - singular
szélé széleké
non-attributive
possessive - plural
széléi szélekéi
Possessive forms of szél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szélem széleim
2nd person sing. széled széleid
3rd person sing. széle szélei
1st person plural szélünk széleink
2nd person plural széletek széleitek
3rd person plural szélük széleik

See also its declension table at E-Szókincs.

Derived terms[edit]
Compound words
Expressions

Further reading[edit]

  • (wind): szél in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • (edge): szél in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.