állat

See also: allat, Allat, állát, allât, -allat, and Al-Lat

Hungarian

állatok

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːɒt], [ˈaːlɒt] (the short [l] only in the sense “animal”)^[1]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ál‧lat
• Rhymes: -ɒt

Etymology 1

áll (“to stand”) +‎ -at (noun-forming suffix)

Noun

állat (plural állatok)

1. animal

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	állat	állatok
accusative	állatot	állatokat
dative	állatnak	állatoknak
instrumental	állattal	állatokkal
causal-final	állatért	állatokért
translative	állattá	állatokká
terminative	állatig	állatokig
essive-formal	állatként	állatokként
essive-modal	—	—
inessive	állatban	állatokban
superessive	állaton	állatokon
adessive	állatnál	állatoknál
illative	állatba	állatokba
sublative	állatra	állatokra
allative	állathoz	állatokhoz
elative	állatból	állatokból
delative	állatról	állatokról
ablative	állattól	állatoktól
non-attributive possessive - singular	állaté	állatoké
non-attributive possessive - plural	állatéi	állatokéi

Possessive forms of állat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	állatom	állataim
2nd person sing.	állatod	állataid
3rd person sing.	állata	állatai
1st person plural	állatunk	állataink
2nd person plural	állatotok	állataitok
3rd person plural	állatuk	állataik

Derived terms

• állati
• állatka
• állatocska

 

Compound words with this term at the beginning

• állatbarát
• állatidomár
• állatkert
• állatkórház
• állatnév
• állatorvos
• állatöv
• állattan
• állattenyésztés
• állatvilág

 

Compound words with this term at the end

• anyaállat
• apaállat
• háziállat
• igásállat
• kisállat
• plüssállat
• társállat
• tenyészállat
• vadállat

 

Etymology 2

áll (“chin”) +‎ -at (accusative suffix)

Noun

állat

1. accusative singular of áll

Etymology 3

áll (“to stand”) +‎ -at (causative suffix)

Verb

állat

2. (transitive, rare, chiefly archaic) causative of áll: to keep someone standing, to make someone stand

   Synonym: (partly synonymous) állít

Conjugation

conjugation of állat

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	állatok	állatsz	állat	állatunk	állattok	állatnak
		Def.	állatom	állatod	állatja	állatjuk	állatjátok	állatják
		2nd-p. o.	állatlak	―
	Past	Indef.	állattam	állattál	állatott	állattunk	állattatok	állattak
		Def.	állattam	állattad	állatta	állattuk	állattátok	állatták
		2nd-p. o.	állattalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	állatnék	állatnál	állatna	állatnánk	állatnátok	állatnának
		Def.	állatnám	állatnád	állatná	állatnánk (or állatnók)	állatnátok	állatnák
		2nd-p. o.	állatnálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	állassak	állass or állassál	állasson	állassunk	állassatok	állassanak
		Def.	állassam	állasd or állassad	állassa	állassuk	állassátok	állassák
		2nd-p. o.	állassalak	―
Infinitive	állatni		állatnom	állatnod	állatnia	állatnunk	állatnotok	állatniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			állatás	állató	állatott	állatandó	állatva	állathat

Further reading

• (animal): állat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (to make stand): állat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• állat in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)

Anagrams

• állta, által, átall, talál, tálal