állat

See also: allat, Allat, állát, allât, -allat, and Al-Lat

Hungarian

állatok

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːɒt], [ˈaːlɒt] (the short [l] only in the sense “animal”)^[1]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ál‧lat
• Rhymes: -ɒt

Etymology 1

áll (“to stand”) +‎ -at (noun-forming suffix)

Noun

állat (plural állatok)

1. animal

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	állat	állatok
accusative	állatot	állatokat
dative	állatnak	állatoknak
instrumental	állattal	állatokkal
causal-final	állatért	állatokért
translative	állattá	állatokká
terminative	állatig	állatokig
essive-formal	állatként	állatokként
essive-modal	—	—
inessive	állatban	állatokban
superessive	állaton	állatokon
adessive	állatnál	állatoknál
illative	állatba	állatokba
sublative	állatra	állatokra
allative	állathoz	állatokhoz
elative	állatból	állatokból
delative	állatról	állatokról
ablative	állattól	állatoktól
non-attributive possessive – singular	állaté	állatoké
non-attributive possessive – plural	állatéi	állatokéi

Possessive forms of állat

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	állatom	állataim
2nd person sing.	állatod	állataid
3rd person sing.	állata	állatai
1st person plural	állatunk	állataink
2nd person plural	állatotok	állataitok
3rd person plural	állatuk	állataik

Derived terms

• állati
• állatka
• állatocska

Compound words with this term at the beginning

• állatbarát
• állatidomár
• állatkert
• állatkórház
• állatmenhely
• állatnév
• állatorvos
• állatöv
• állattan
• állattenyésztés
• állatvilág

Compound words with this term at the end

• anyaállat
• apaállat
• háziállat
• igásállat
• kisállat
• plüssállat
• társállat
• tenyészállat
• vadállat

Etymology 2

áll (“chin”) +‎ -at (accusative suffix)

Noun

állat

1. accusative singular of áll

Etymology 3

áll (“to stand”) +‎ -at (causative suffix)

Verb

állat

2. (transitive, rare, chiefly archaic) causative of áll: to keep someone standing, to make someone stand

   Synonym: (partly synonymous) állít

Conjugation

Conjugation of állat

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	állatok	állatsz	állat	állatunk	állattok	állatnak
			def.	állatom	állatod	állatja	állatjuk	állatjátok	állatják
			2nd obj	állatlak
		past	indef.	állattam	állattál	állatott	állattunk	állattatok	állattak
			def.	állattam	állattad	állatta	állattuk	állattátok	állatták
			2nd obj	állattalak
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. állatni fog.
archaic preterite		indef.	állaték	állatál	állata	állatánk	állatátok	állatának
		def.	állatám	állatád	állatá	állatánk	állatátok	állaták
		2nd obj	állatálak
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. állat vala, állatott vala/volt.
archaic future	indef.	állatandok	állatandasz	állatand	állatandunk	állatandotok	állatandanak
	def.	állatandom	állatandod	állatandja	állatandjuk	állatandjátok	állatandják
	2nd obj	állatandalak
condi­tional	pre­sent	indef.	állatnék	állatnál	állatna	állatnánk	állatnátok	állatnának
		def.	állatnám	állatnád	állatná	állatnánk (or állatnók)	állatnátok	állatnák
		2nd obj	állatnálak
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. állatott volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	állassak	állass or állassál	állasson	állassunk	állassatok	állassanak
			def.	állassam	állasd or állassad	állassa	állassuk	állassátok	állassák
			2nd obj	állassalak
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. állatott légyen
infinitive	állatni		állatnom	állatnod	állatnia	állatnunk	állatnotok	állatniuk
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	állatás		állató	állatott	állatandó	állatva (állatván)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

Potential conjugation of állat

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	állathatok	állathatsz	állathat	állathatunk	állathattok	állathatnak
			def.	állathatom	állathatod	állathatja	állathatjuk	állathatjátok	állathatják
			2nd obj	állathatlak
		past	indef.	állathattam	állathattál	állathatott	állathattunk	állathattatok	állathattak
			def.	állathattam	állathattad	állathatta	állathattuk	állathattátok	állathatták
			2nd obj	állathattalak
archaic preterite		indef.	állathaték	állathatál	állathata	állathatánk	állathatátok	állathatának
		def.	állathatám	állathatád	állathatá	állathatánk	állathatátok	állathaták
		2nd obj	állathatálak
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. állathat vala, állathatott vala/volt.
archaic future	indef.	állathatandok or állatandhatok	állathatandasz or állatandhatsz	állathatand or állatandhat	állathatandunk or állatandhatunk	állathatandotok or állatandhattok	állathatandanak or állatandhatnak
	def.	állathatandom or állatandhatom	állathatandod or állatandhatod	állathatandja or állatandhatja	állathatandjuk or állatandhatjuk	állathatandjátok or állatandhatjátok	állathatandják or állatandhatják
	2nd obj	állathatandalak or állatandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	állathatnék	állathatnál	állathatna	állathatnánk	állathatnátok	állathatnának
		def.	állathatnám	állathatnád	állathatná	állathatnánk (or állathatnók)	állathatnátok	állathatnák
		2nd obj	állathatnálak
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. állathatott volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	állathassak	állathass or állathassál	állathasson	állathassunk	állathassatok	állathassanak
			def.	állathassam	állathasd or állathassad	állathassa	állathassuk	állathassátok	állathassák
			2nd obj	állathassalak
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. állathatott légyen
infinitive	(állathatni)		(állathatnom)	(állathatnod)	(állathatnia)	(állathatnunk)	(állathatnotok)	(állathatniuk)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	állatható			állathatatlan		(állathatva / állathatván)

Further reading

• (animal): állat in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• (to make stand): állat in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• állat in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).

Anagrams

• állta, által, átall, talál, tálal

Northern Sami

Etymology

Inherited from Proto-Samic *āllëppē.

Pronunciation

• (Kautokeino) IPA^(key): /ˈaːllah(t)/

Noun

állat

1. snow bunting, Plectrophenax nivalis