állat

See also: allat, Allat, állát, allât, -allat, and Al-Lat

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːɒt]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ál‧lat

Etymology 1

áll (“to stand”) +‎ -at

Noun

állat (plural állatok)

1. animal

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	állat	állatok
accusative	állatot	állatokat
dative	állatnak	állatoknak
instrumental	állattal	állatokkal
causal-final	állatért	állatokért
translative	állattá	állatokká
terminative	állatig	állatokig
essive-formal	állatként	állatokként
essive-modal	—	—
inessive	állatban	állatokban
superessive	állaton	állatokon
adessive	állatnál	állatoknál
illative	állatba	állatokba
sublative	állatra	állatokra
allative	állathoz	állatokhoz
elative	állatból	állatokból
delative	állatról	állatokról
ablative	állattól	állatoktól

Possessive forms of állat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	állatom	állataim
2nd person sing.	állatod	állataid
3rd person sing.	állata	állatai
1st person plural	állatunk	állataink
2nd person plural	állatotok	állataitok
3rd person plural	állatuk	állataik

Derived terms

• állati

Compound words

• állatidomár
• állatkert
• állatkórház

• állatorvos
• állattan
• állatvilág

• állatöv
• háziállat

• plüssállat
• vadállat

Etymology 2

áll (“chin”) +‎ -at (“accusative suffix”)

Noun

állat

1. accusative singular of áll