fent

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

English[edit]

Etymology[edit]

Old French fente, from Latin findēre (to cleave).

Noun[edit]

fent (plural fents)

  1. (Britain, dialect) A slit or crack.
  2. (Britain, dialect) A remnant; an odd piece left over.

Anagrams[edit]


Catalan[edit]

Pronunciation[edit]

Verb[edit]

fent

  1. present participle of fer

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈfɛnt]
  • (file)
  • Hyphenation: fent
  • Rhymes: -ɛnt

Etymology 1[edit]

[1525] From the fen variant of fenn (above) +‎ -t (locative suffix).[1]

Alternative forms[edit]

Adverb[edit]

fent (comparative fentebb, superlative legfentebb)

  1. above, up
    Synonyms: fönt, fenn, fönn, felül, fölül
  2. upstairs
  3. up, awake
    Synonym: ébren
Derived terms[edit]

Etymology 2[edit]

fen +‎ -t

Verb[edit]

fent

  1. third-person singular indicative past indefinite of fen
    János késeket és ollókat fent.János sharpened / was sharpening knives and pairs of scissors.
  2. past participle of fen
    Ez egy élesre fent kés.It is a knife whetted sharp.

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading[edit]

  • fent in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.