ige

See also: Ige, Igę, IgE, -ige, and иге

Estonian

Etymology

From , from Proto-Finno-Ugric *ikene. Cognate with Finnish ien and Hungarian íny.

Noun

ige (genitive [please provide], partitive [please provide])

1. gum (part of mouth)

Declension

This noun needs an inflection-table template.

---

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Perhaps from a Turkic language.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɡɛ]
• Hyphenation: ige

Noun

ige (plural igék)

1. (grammar) verb
2. (biblical) Word

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ige	igék
accusative	igét	igéket
dative	igének	igéknek
instrumental	igével	igékkel
causal-final	igéért	igékért
translative	igévé	igékké
terminative	igéig	igékig
essive-formal	igeként	igékként
essive-modal	—	—
inessive	igében	igékben
superessive	igén	igéken
adessive	igénél	igéknél
illative	igébe	igékbe
sublative	igére	igékre
allative	igéhez	igékhez
elative	igéből	igékből
delative	igéről	igékről
ablative	igétől	igéktől
non-attributive possessive - singular	igéé	igéké
non-attributive possessive - plural	igééi	igékéi

Possessive forms of ige
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	igém	igéim
2nd person sing.	igéd	igéid
3rd person sing.	igéje	igéi
1st person plural	igénk	igéink
2nd person plural	igétek	igéitek
3rd person plural	igéjük	igéik

Derived terms

• igei
• igéz

Compound words

• igealak
• igeidő
• igekötő
• igemód
• igenév
• igenévszó
• igeszemlélet
• segédige
• varázsige

 

Expressions

• igenévi ige
• rendhagyó ige
• szabályos ige
• tárgyas ige
• tárgyatlan ige

 

See also

• (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó ^{(Category: hu:Parts of speech)}

---

Maia

Pronoun

ige

1. where