kritikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Esperanto[edit]

Verb[edit]

kritikus

  1. conditional of kritiki

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Kritik and kritisch, from Latin criticus (critic), from Ancient Greek κριτικός (kritikós, of or for judging, able to judge), from κρίνω (krínō, I judge) [1] with +‎ -ikus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkritikuʃ]
  • Hyphenation: kri‧ti‧kus

Adjective[edit]

kritikus (comparative kritikusabb, superlative legkritikusabb)

  1. critical
  2. crucial

Noun[edit]

kritikus (plural kritikusok)

  1. critic

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kritikus kritikusok
accusative kritikust kritikusokat
dative kritikusnak kritikusoknak
instrumental kritikussal kritikusokkal
causal-final kritikusért kritikusokért
translative kritikussá kritikusokká
terminative kritikusig kritikusokig
essive-formal kritikusként kritikusokként
essive-modal
inessive kritikusban kritikusokban
superessive kritikuson kritikusokon
adessive kritikusnál kritikusoknál
illative kritikusba kritikusokba
sublative kritikusra kritikusokra
allative kritikushoz kritikusokhoz
elative kritikusból kritikusokból
delative kritikusról kritikusokról
ablative kritikustól kritikusoktól
Possessive forms of kritikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kritikusom kritikusaim
2nd person sing. kritikusod kritikusaid
3rd person sing. kritikusa kritikusai
1st person plural kritikusunk kritikusaink
2nd person plural kritikusotok kritikusaitok
3rd person plural kritikusuk kritikusaik

Related terms[edit]

References[edit]