munka

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: muňka

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare Serbo-Croatian muka (trouble).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmuŋkɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: mun‧ka

Noun[edit]

munka (plural munkák)

  1. work, job
  2. (physics) work
  3. work (literary, artistic, or intellectual production)
    • 1953, Virág Móricz, Apám regénye, Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó (1979), ISBN 9631513602, page 91:
      Szatmár megye kötetébe meg kellett írnia Nagybánya történetét. Ezen a munkán tanult meg forrásmunkákban neki való szálakat kibogozni.

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative munka munkák
accusative munkát munkákat
dative munkának munkáknak
instrumental munkával munkákkal
causal-final munkáért munkákért
translative munkává munkákká
terminative munkáig munkákig
essive-formal munkaként munkákként
essive-modal
inessive munkában munkákban
superessive munkán munkákon
adessive munkánál munkáknál
illative munkába munkákba
sublative munkára munkákra
allative munkához munkákhoz
elative munkából munkákból
delative munkáról munkákról
ablative munkától munkáktól
Possessive forms of munka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. munkám munkáim
2nd person sing. munkád munkáid
3rd person sing. munkája munkái
1st person plural munkánk munkáink
2nd person plural munkátok munkáitok
3rd person plural munkájuk munkáik

Derived terms[edit]


Icelandic[edit]

Noun[edit]

munka

  1. indefinite accusative plural of munkur
  2. indefinite genitive plural of munkur