pár

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Czech[edit]

Etymology[edit]

From the Latin par ‎(equal).

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

pár m

  1. pair, couple

Declension[edit]

External links[edit]

  • pár in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • pár in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the German Paar ‎(pair), from the Latin par ‎(equal).

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

pár ‎(plural párok)

  1. pair, couple

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative pár párok
accusative párt párokat
dative párnak pároknak
instrumental párral párokkal
causal-final párért párokért
translative párrá párokká
terminative párig párokig
essive-formal párként párokként
essive-modal
inessive párban párokban
superessive páron párokon
adessive párnál pároknál
illative párba párokba
sublative párra párokra
allative párhoz párokhoz
elative párból párokból
delative párról párokról
ablative pártól pároktól
Possessive forms of pár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. párom párjaim
2nd person sing. párod párjaid
3rd person sing. párja párjai
1st person plural párunk párjaink
2nd person plural párotok párjaitok
3rd person plural párjuk párjaik

Derived terms[edit]

(Compound words):

Adjective[edit]

pár (not comparable)

  1. some, few, a couple of, a pair of

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative pár párak
accusative párat párakat
dative párnak páraknak
instrumental párral párakkal
causal-final párért párakért
translative párrá párakká
terminative párig párakig
essive-formal párként párakként
essive-modal
inessive párban párakban
superessive páron párakon
adessive párnál páraknál
illative párba párakba
sublative párra párakra
allative párhoz párakhoz
elative párból párakból
delative párról párakról
ablative pártól páraktól