barát

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare brat.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈbɒraːt/
  • (file)
  • Hyphenation: ba‧rát

Noun[edit]

barát ‎(plural barátok)

  1. friend
  2. boyfriend
  3. monk, friar

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative barát barátok
accusative barátot barátokat
dative barátnak barátoknak
instrumental baráttal barátokkal
causal-final barátért barátokért
translative baráttá barátokká
terminative barátig barátokig
essive-formal barátként barátokként
essive-modal
inessive barátban barátokban
superessive baráton barátokon
adessive barátnál barátoknál
illative barátba barátokba
sublative barátra barátokra
allative baráthoz barátokhoz
elative barátból barátokból
delative barátról barátokról
ablative baráttól barátoktól
Possessive forms of barát
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. barátom barátaim
2nd person sing. barátod barátaid
3rd person sing. barátja barátai
1st person plural barátunk barátaink
2nd person plural barátotok barátaitok
3rd person plural barátjuk barátaik

Derived terms[edit]

(Compound words):