szófaj

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ faj (“type, race, species”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːfɒj]
• Hyphenation: szó‧faj
• Rhymes: -ɒj

Noun

szófaj (plural szófajok)

1. (grammar) part of speech

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szófaj	szófajok
accusative	szófajt	szófajokat
dative	szófajnak	szófajoknak
instrumental	szófajjal	szófajokkal
causal-final	szófajért	szófajokért
translative	szófajjá	szófajokká
terminative	szófajig	szófajokig
essive-formal	szófajként	szófajokként
essive-modal	—	—
inessive	szófajban	szófajokban
superessive	szófajon	szófajokon
adessive	szófajnál	szófajoknál
illative	szófajba	szófajokba
sublative	szófajra	szófajokra
allative	szófajhoz	szófajokhoz
elative	szófajból	szófajokból
delative	szófajról	szófajokról
ablative	szófajtól	szófajoktól
non-attributive possessive - singular	szófajé	szófajoké
non-attributive possessive - plural	szófajéi	szófajokéi

Possessive forms of szófaj
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szófajom	szófajaim
2nd person sing.	szófajod	szófajaid
3rd person sing.	szófaja	szófajai
1st person plural	szófajunk	szófajaink
2nd person plural	szófajotok	szófajaitok
3rd person plural	szófajuk	szófajaik

Derived terms

• szófaji

 

Compound words

• szófajváltás

 

See also

• (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó ^{(Category: hu:Parts of speech)}

Further reading

• szófaj in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN