tőke

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

+‎ -ke ‎(diminutive suffix)[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtøːkɛ]
  • Hyphenation: tő‧ke

Noun[edit]

tőke ‎(plural tőkék)

  1. capital (money and wealth)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tőke tőkék
accusative tőkét tőkéket
dative tőkének tőkéknek
instrumental tőkével tőkékkel
causal-final tőkéért tőkékért
translative tőkévé tőkékké
terminative tőkéig tőkékig
essive-formal tőkeként tőkékként
essive-modal
inessive tőkében tőkékben
superessive tőkén tőkéken
adessive tőkénél tőkéknél
illative tőkébe tőkékbe
sublative tőkére tőkékre
allative tőkéhez tőkékhez
elative tőkéből tőkékből
delative tőkéről tőkékről
ablative tőkétől tőkéktől
Possessive forms of tőke
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tőkém tőkéim
2nd person sing. tőkéd tőkéid
3rd person sing. tőkéje tőkéi
1st person plural tőkénk tőkéink
2nd person plural tőkétek tőkéitek
3rd person plural tőkéjük tőkéik

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6