tiszta

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare čist

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈtistɒ/
  • (file)
  • Hyphenation: tisz‧ta

Adjective[edit]

tiszta (comparative tisztább, superlative legtisztább)

  1. clean, clear

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative tiszta tiszták
accusative tisztát tisztákat
dative tisztának tisztáknak
instrumental tisztával tisztákkal
causal-final tisztáért tisztákért
translative tisztává tisztákká
terminative tisztáig tisztákig
essive-formal tisztaként tisztákként
essive-modal
inessive tisztában tisztákban
superessive tisztán tisztákon
adessive tisztánál tisztáknál
illative tisztába tisztákba
sublative tisztára tisztákra
allative tisztához tisztákhoz
elative tisztából tisztákból
delative tisztáról tisztákról
ablative tisztától tisztáktól

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):