én

Definition from Wiktionary, a free dictionary

Contents 1 Danish 1.1 Cardinal number 2 Hungarian 2.1 Etymology 2.2 Pronunciation 2.3 Pronoun 2.3.1 Declension 2.4 Noun 2.4.1 Declension 3 Norwegian 3.1 Cardinal number 3.1.1 Synonyms 4 Old Irish 4.1 Noun 4.1.1 Descendants

[edit] Danish

[edit] Cardinal number

én

1. one

---

[edit] Hungarian

[edit] Etymology

From the same Uralic root *me as Finnish me.

[edit] Pronunciation

• IPA: /ˈeːn/
•  Audio^{help, file}

[edit] Pronoun

én

1. (personal) I (first-person singular)

   Én vagyok a képen. - I am in the picture.

[edit] Declension

declension of én nominative én accusative engem dative nekem instrumental velem causal-final értem inessive bennem superessive rajtam adessive nálam illative belém sublative rám allative hozzám elative belőlem delative rólam ablative tőlem

[edit] Noun

én (plural ének)

1. self, ego

[edit] Declension

declension of én singular plural nominative én ének accusative ént éneket dative énnek éneknek instrumental énnel énekkel causal-final énért énekért translative énné énekké terminative énig énekig essive-formal énként énekként essive-modal - - inessive énben énekben superessive énen éneken adessive énnél éneknél illative énbe énekbe sublative énre énekre allative énhez énekhez elative énből énekből delative énről énekről ablative éntől énektől

possessives of én possessor singular possession plural possession 1st person sing. énem énjeim 2nd person sing. éned énjeid 3rd person sing. énje énjei 1st person plural énünk énjeink 2nd person plural énetek énjeitek 3rd person plural énjük énjeik

---

[edit] Norwegian

[edit] Cardinal number

én

1. one

[edit] Synonyms

• ett
• éi

---

[edit] Old Irish

[edit] Noun

én

1. bird

[edit] Descendants

• Irish: éan
• Manx: én
• Scottish Gaelic: eun