kár

See also: Kar, kar, Kár, kâr, kär, Kär, kår, kar., and kār-

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkaːr]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -aːr

Etymology 1

Borrowed from either a Serbo-Croatian kvar or Slovene kvar.

Noun

kár (plural károk)

1. damage, loss, detriment
2. (predicatively) shame, pity (something regrettable; used with a subordinate clause)
3. (predicatively) waste, something useless, pointless, or futile, not being worth the bother/trouble (used with -ért or an infinitive)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kár	károk
accusative	kárt	károkat
dative	kárnak	károknak
instrumental	kárral	károkkal
causal-final	kárért	károkért
translative	kárrá	károkká
terminative	kárig	károkig
essive-formal	kárként	károkként
essive-modal	—	—
inessive	kárban	károkban
superessive	káron	károkon
adessive	kárnál	károknál
illative	kárba	károkba
sublative	kárra	károkra
allative	kárhoz	károkhoz
elative	kárból	károkból
delative	kárról	károkról
ablative	kártól	károktól
non-attributive possessive - singular	káré	károké
non-attributive possessive - plural	káréi	károkéi

Possessive forms of kár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	károm	káraim
2nd person sing.	károd	káraid
3rd person sing.	kára	kárai
1st person plural	kárunk	káraink
2nd person plural	károtok	káraitok
3rd person plural	káruk	káraik

Derived terms

• káros
• kártalanít

 

Compound words

• káröröm
• kártevő
• kártékony
• kártérítés

 

Etymology 2

An onomatopoeia.

Interjection

kár

1. caw (cry of a crow or raven)

Further reading

• kár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

• rák