marha

Hungarian

Etymology

From Old High German marchat (“market”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒrɦɒ]
• Hyphenation: mar‧ha
• Rhymes: -hɒ

Noun

marha (plural marhák)

1. head of cattle, animal of the species Bos taurus

   Synonym: szarvasmarha

   Hyponym: see szarvasmarha

2. (colloquial) beef (meat from a cow)

   Synonym: marhahús

3. (vulgar) blockhead (a stupid person)

   Synonym: állat

4. (archaic) farm animal
5. (archaic) asset, valuables, riches (possession of relatively great value)

   Synonyms: vagyon, vagyontárgy, értéktárgy

   • 1856, János Arany, Szondi két apródja^[1] (The Two Pages of Szondi,^[2] translated by Ádám Makkai (Q674247)), verse 11:

     A vár piacára ezüstöt, aranyt, / Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat; / Harcos paripái nyihognak alant: / Szügyeikben tőrt keze forgat.

     On the fortress’ square all the silver and gold / Szondi has them build a treasure-pyre mighty; / with dagger in hand he must, fearless and bold, / put to death every whinnying palfrey.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	marha	marhák
accusative	marhát	marhákat
dative	marhának	marháknak
instrumental	marhával	marhákkal
causal-final	marháért	marhákért
translative	marhává	marhákká
terminative	marháig	marhákig
essive-formal	marhaként	marhákként
essive-modal	—	—
inessive	marhában	marhákban
superessive	marhán	marhákon
adessive	marhánál	marháknál
illative	marhába	marhákba
sublative	marhára	marhákra
allative	marhához	marhákhoz
elative	marhából	marhákból
delative	marháról	marhákról
ablative	marhától	marháktól
non-attributive possessive – singular	marháé	marháké
non-attributive possessive – plural	marháéi	marhákéi

Possessive forms of marha

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	marhám	marháim
2nd person sing.	marhád	marháid
3rd person sing.	marhája	marhái
1st person plural	marhánk	marháink
2nd person plural	marhátok	marháitok
3rd person plural	marhájuk	marháik

Derived terms

• marhaság
• marháskodik

Compound words

• marhaállomány
• marhabélszín
• marhabőr
• marhacsorda
• marhahús
• marhaistálló
• marhakereskedő
• marhanyelv
• marhapörkölt
• marhasült
• marhaszelet
• marhavagon
• marhavásár
• marhavész
• szarvasmarha

Descendants

• → Romanian: marfă
• → Serbo-Croatian: marva, marha

Further reading

• marha in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Anagrams

• hamar

Ingrian

Etymology

Borrowed from Russian морх (morx).

Pronunciation

• (Ala-Laukaa) IPA^(key): /ˈmɑrhɑ/, [ˈmɑrh]
• (Soikkola) IPA^(key): /ˈmɑrhɑ/, [ˈmɑrɣ̥ɑ]
• Rhymes: -ɑrh, -ɑrhɑ
• Hyphenation: mar‧ha

Noun

marha

1. fringe (decorative border)

Declension

Declension of marha (type 3/kana, no gradation)
	singular	plural
nominative	marha	marhat
genitive	marhan	marhoin
partitive	marhaa	marhoja
illative	marhaa	marhoi
inessive	marhaas	marhois
elative	marhast	marhoist
allative	marhalle	marhoille
adessive	marhaal	marhoil
ablative	marhalt	marhoilt
translative	marhaks	marhoiks
essive	marhanna, marhaan	marhoinna, marhoin
exessive1)	marhant	marhoint
1) obsolete *) the accusative corresponds with either the genitive (sg) or nominative (pl) **) the comitative is formed by adding the suffix -ka? or -kä? to the genitive.

References

• Ruben E. Nirvi (1971), Inkeroismurteiden Sanakirja, Helsinki: Suomalais-Ugrilainen Seura, page 297

Old High German

Noun

marha f

1. mare