ép

See also: ep, EP, èp, ép., ер, and 印

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːp]

• Audio:

  (file)

Adjective

ép (comparative épebb, superlative legépebb)

1. sound, intact, unharmed

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ép	épek
accusative	épet	épeket
dative	épnek	épeknek
instrumental	éppel	épekkel
causal-final	épért	épekért
translative	éppé	épekké
terminative	épig	épekig
essive-formal	épként	épekként
essive-modal	—	—
inessive	épben	épekben
superessive	épen	épeken
adessive	épnél	épeknél
illative	épbe	épekbe
sublative	épre	épekre
allative	éphez	épekhez
elative	épből	épekből
delative	épről	épekről
ablative	éptől	épektől
non-attributive possessive - singular	épé	épeké
non-attributive possessive - plural	épéi	épekéi

Derived terms

• épen (adverb)
• épkézláb
• épség

(Expressions):

• ép és egészséges

See also

• épp
• éppen

---

Vietnamese

Pronunciation

• (Hà Nội) IPA^(key): [ʔɛp̚˧˦]
• (Huế) IPA^(key): [ʔɛp̚˦˧˥]
• (Saigon) IPA^(key): [ʔɛp̚˦˥]

Etymology 1

Non-Sino-Vietnamese reading of Chinese 壓 (SV: áp). Also compare ẹp.

Verb

ép • (𢹥)

1. to force someone
2. to press something

Etymology 2

Borrowed from French effe.

Noun

ép • (𠶟)

1. The name of the Latin-script letter F/f.