dolog

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from a Slavic language, perhaps from Serbo-Croatian. Compare Serbo-Croatian dug(debt), Slovak dlh(debt).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdoloɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: do‧log

Noun[edit]

dolog ‎(plural dolgok)

  1. affair, matter, thing
  2. work

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative dolog dolgok
accusative dolgot dolgokat
dative dolognak dolgoknak
instrumental dologgal dolgokkal
causal-final dologért dolgokért
translative dologgá dolgokká
terminative dologig dolgokig
essive-formal dologként dolgokként
essive-modal
inessive dologban dolgokban
superessive dolgon dolgokon
adessive dolognál dolgoknál
illative dologba dolgokba
sublative dologra dolgokra
allative dologhoz dolgokhoz
elative dologból dolgokból
delative dologról dolgokról
ablative dologtól dolgoktól
Possessive forms of dolog
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dolgom dolgaim
2nd person sing. dolgod dolgaid
3rd person sing. dolga dolgai
1st person plural dolgunk dolgaink
2nd person plural dolgotok dolgaitok
3rd person plural dolguk dolgaik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6