hulla

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the verb hull.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhulːɒ]
  • Hyphenation: hul‧la

Adjective[edit]

hulla (comparative hullább, superlative leghullább)

  1. (informal) very tired (~shattered)

Noun[edit]

hulla ‎(plural hullák)

  1. corpse

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative hulla hullák
accusative hullát hullákat
dative hullának hulláknak
instrumental hullával hullákkal
causal-final hulláért hullákért
translative hullává hullákká
terminative hulláig hullákig
essive-formal hullaként hullákként
essive-modal
inessive hullában hullákban
superessive hullán hullákon
adessive hullánál hulláknál
illative hullába hullákba
sublative hullára hullákra
allative hullához hullákhoz
elative hullából hullákból
delative hulláról hullákról
ablative hullától hulláktól
Possessive forms of hulla
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hullám hulláim
2nd person sing. hullád hulláid
3rd person sing. hullája hullái
1st person plural hullánk hulláink
2nd person plural hullátok hulláitok
3rd person plural hullájuk hulláik

Derived terms[edit]


Norwegian Bokmål[edit]

Alternative forms[edit]

Noun[edit]

hulla n

  1. definite plural of hull

Verb[edit]

hulla

  1. simple past of hulle
  2. past participle of hulle

Old High German[edit]

Etymology[edit]

From the Old High German verb hullan

Noun[edit]

hulla f

  1. head covering

Descendants[edit]


Spanish[edit]

Etymology[edit]

From French houille.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

hulla f ‎(plural hullas)

  1. bituminous coal