igen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: -igen

Danish[edit]

Alternative forms[edit]

Pronunciation[edit]

Adverb[edit]

igen

  1. again

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Probably a lexicalization of the i- stem variant of the demonstrative pronoun e ~ ez.[1] According to Lars Johansson, borrowing of Turkic particle egen ~ igen ‘evidently, indeed, certainly’ < erken, derived from er- ‘to be’.[2]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiɡɛn]
  • (file)
  • Hyphenation: igen
  • Rhymes: -ɛn

Adverb[edit]

igen (not comparable)

  1. (literary) quite, very, rather, highly
    Synonym: nagyon
    • 1974, Leo Tolstoy (author), László Németh (translator), Anna Karenina [Anna Karenina], Bucharest: Kriterion Könyvkiadó (1989), →ISBN, volume 1, part 1, chapter 1, page 7:
      Az történt vele ebben a pillanatban, ami az emberrel történni szokott, ha váratlanul igen szégyenletes dolgon érik. Arcát nem tudta a helyzethez szabni, amelybe bűne felfedésével a felesége előtt került.
      There happened to him at that instant what does happen to people when they are unexpectedly caught in something very disgraceful. He did not succeed in adapting his face to the position in which he was placed towards his wife by the discovery of his fault.
    • 1975, Imre Kertész, translated by Tim Wilkinson, Sorstalanság, Budapest: Magvető Könyvkiadó (2016), →ISBN, page 25:
      Utolsónak mostohaanyám legidősebb bátyja, Lajos bácsi érkezett. Ő valami igen fontos tisztséget tölt be a családunkban, bár egész pontosan meghatározni nem tudnám, milyet.
      The last person to arrive was my stepmother’s oldest brother, Uncle Lajos. He fulfills some terribly important function in our family, though I’d be hard put to define exactly what that was.

Derived terms[edit]

Interjection[edit]

igen

  1. yes
    Synonyms: (informal) aha, (colloquial or slang) ja
    Antonym: nem

Derived terms[edit]

Noun[edit]

igen (plural igenek)

  1. yes

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative igen igenek
accusative igent igeneket
dative igennek igeneknek
instrumental igennel igenekkel
causal-final igenért igenekért
translative igenné igenekké
terminative igenig igenekig
essive-formal igenként igenekként
essive-modal
inessive igenben igenekben
superessive igenen igeneken
adessive igennél igeneknél
illative igenbe igenekbe
sublative igenre igenekre
allative igenhez igenekhez
elative igenből igenekből
delative igenről igenekről
ablative igentől igenektől
non-attributive
possessive - singular
igené igeneké
non-attributive
possessive - plural
igenéi igenekéi
Possessive forms of igen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. igenem igenjeim
2nd person sing. igened igenjeid
3rd person sing. igenje igenjei
1st person plural igenünk igenjeink
2nd person plural igenetek igenjeitek
3rd person plural igenjük igenjeik

References[edit]

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
  2. ^
    2004 April, Lars Johanson, “On the Turkic Origin of Hungarian igen 'yes'”, in Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae[1], volume 57, number 1, →DOI, →ISSN, pages 93–104:

Further reading[edit]

  • (very): igen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (yes): igen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Japanese[edit]

Romanization[edit]

igen

  1. Rōmaji transcription of いげん

Karelian[edit]

Regional variants of igen
North Karelian
(Viena)
ijen
South Karelian
(Tver)
igen

Etymology[edit]

From Proto-Finnic *igen, as if from *iken. Cognates include Finnish ien and Veps igin.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈiɡen/
  • Hyphenation: i‧gen

Noun[edit]

igen (genitive igenen, partitive igendä)

  1. (South Karelian) gum (of the mouth)

Declension[edit]

Tver Karelian declension of igen (type 11/paimen, no gradation)
singular plural
nominative igen igenet
genitive igenen igenien
partitive igendä igenie
illative igeneh igenih
inessive igeneššä igenissä
elative igeneštä igenistä
adessive igenellä igenillä
ablative igeneldä igenildä
translative igenekši igeniksi
essive igeninä igeninä
comitative igenenke igeninke
abessive igenettä igenittä
Possessive forms of igen
1st person igeneni
2nd person igeneš
3rd person igeneh
*) Possessive forms are very rare for adjectives and only used in substantivised clauses.

References[edit]

  • A. V. Punzhina (1994), “igen”, in Словарь карельского языка (тверские говоры) [Dictionary of the Karelian language (Tver dialects)], →ISBN

Ludian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Finnic *igen.

Noun[edit]

igen

  1. gums

Swedish[edit]

Etymology[edit]

From Old Norse í gegn (against), from í (in, on) and gegn (straight, direct).

Adverb[edit]

igen (not comparable)

  1. again
  2. to a closed state, up, shut (of for example a door or something getting clogged)
    Han slängde igen dörren
    He slammed the door ("threw shut the door")
    Han sparkade igen dörren
    He kicked the door shut

Synonyms[edit]

  • ånyo (archaic or formal)

Anagrams[edit]