kötő

See also: koto, kōto, Kōto, and kōtō

Hungarian

köt +‎ -ő

kötő

kötő (not comparable)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kötő	kötők
accusative	kötőt	kötőket
dative	kötőnek	kötőknek
instrumental	kötővel	kötőkkel
causal-final	kötőért	kötőkért
translative	kötővé	kötőkké
terminative	kötőig	kötőkig
essive-formal	kötőként	kötőkként
essive-modal	—	—
inessive	kötőben	kötőkben
superessive	kötőn	kötőkön
adessive	kötőnél	kötőknél
illative	kötőbe	kötőkbe
sublative	kötőre	kötőkre
allative	kötőhöz	kötőkhöz
elative	kötőből	kötőkből
delative	kötőről	kötőkről
ablative	kötőtől	kötőktől
non-attributive possessive - singular	kötőé	kötőké
non-attributive possessive - plural	kötőéi	kötőkéi

Compound words

kötő (plural kötők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kötő	kötők
accusative	kötőt	kötőket
dative	kötőnek	kötőknek
instrumental	kötővel	kötőkkel
causal-final	kötőért	kötőkért
translative	kötővé	kötőkké
terminative	kötőig	kötőkig
essive-formal	kötőként	kötőkként
essive-modal	—	—
inessive	kötőben	kötőkben
superessive	kötőn	kötőkön
adessive	kötőnél	kötőknél
illative	kötőbe	kötőkbe
sublative	kötőre	kötőkre
allative	kötőhöz	kötőkhöz
elative	kötőből	kötőkből
delative	kötőről	kötőkről
ablative	kötőtől	kötőktől
non-attributive possessive - singular	kötőé	kötőké
non-attributive possessive - plural	kötőéi	kötőkéi

Compound words