komplett

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

German[edit]

Etymology[edit]

From French complet, from Latin completus

Pronunciation[edit]

  • (file)
  • Rhymes: -ɛt

Adjective[edit]

komplett (not comparable)

  1. (with everything included) complete

Declension[edit]

Synonyms[edit]

Antonyms[edit]

Further reading[edit]


Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German komplett, from French complet, from Latin complere, completum. [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkomplɛtː]
  • Hyphenation: komp‧lett

Adjective[edit]

komplett (comparative komplettebb, superlative legkomplettebb)

  1. complete, whole
    Synonyms: teljes, egész, hiánytalan
  2. (colloquial) of sound mind (mostly used in the negative expression nem komplett, meaning a crazy person, a nut, loony)
    Synonyms: épeszű, épelméjű, tökéletes
    Ez a pasi nem komplett.This guy is a nut.
  3. stand-alone
    Synonym: önálló

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative komplett komplettek
accusative komplettet kompletteket
dative komplettnek kompletteknek
instrumental komplettel komplettekkel
causal-final komplettért komplettekért
translative kompletté komplettekké
terminative komplettig komplettekig
essive-formal komplettként komplettekként
essive-modal
inessive komplettben komplettekben
superessive kompletten kompletteken
adessive komplettnél kompletteknél
illative komplettbe komplettekbe
sublative komplettre komplettekre
allative kompletthez komplettekhez
elative komplettből komplettekből
delative komplettről komplettekről
ablative komplettől komplettektől

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Luxembourgish[edit]

Adjective[edit]

komplett (masculine kompletten, neuter komplett, comparative méi komplett, superlative am komplettsten)

  1. complete

Declension[edit]


Norwegian Bokmål[edit]

Etymology[edit]

From Latin completus

Adjective[edit]

komplett (neuter singular komplett, definite singular and plural komplette)

  1. complete

References[edit]


Norwegian Nynorsk[edit]

Etymology[edit]

From Latin completus

Adjective[edit]

komplett (neuter singular komplett, definite singular and plural komplette)

  1. complete

References[edit]


Swedish[edit]

Pronunciation[edit]

Adjective[edit]

komplett

  1. complete (with everything included)

Declension[edit]

Inflection of komplett
Indefinite Positive Comparative Superlative2
Common singular komplett
Neuter singular komplett
Plural kompletta
Definite Positive Comparative Superlative
Masculine singular1 komplette
All kompletta
1) Only used, optionally, to refer to things whose natural gender is masculine.
2) The indefinite superlative forms are only used in the predicative.

Related terms[edit]